Könyvismertetők
Ha olyan közérdekű linkről van tudomásod, ami itt nem található meg, légy szíves továbbítsd ide!
Mezőgazdasági Könyvhónap, 2008. február
2008. február 04.-én immár hagyományosan a városligeti Vajdahunyad-várban, a Mezőgazdasági Múzeumban nyitották meg az országos Mezőgazdasági Könyvhónapot, melyet több vidéki (Debrecen, Szeged) és magyarok lakta határon túli (idén a szlovéniai Lendva) rendezvény követ.
A rendezvényeken azok a könyvek tekinthetők meg, melyek katalógusát többek között a Magyar Mezőgazdaság, a Magyar Állattenyésztők Lapja és a Magyar Állatorvosok Lapja is mellékletként közli (Mezőgazdasági Szakkönyvek 2008).
A könyvkiállításokon állatorvos-szerzők szakkönyveivel is találkozhatunk, de jelen vannak ismeretterjesztő könyvek is.
Az alábbiak a tartás-szaporítás-tenyésztés-takarmányozás-állategészségügy gyakorlatát összefüggéseikben tárgyalják.
Részlet a szerző ismeretterjesztésről alkotott véleményéből :
Szakanyagot szaknyelven szakembereknek közölni sem könnyű feladat. Azonban ha valaki szakanyagot szélesebb körnek, ismeretterjesztő formában kíván megírni, óhatatlanul felmerül ez a kérdés : szabad-e bármely szakterületet az ismeretterjesztés szintjére „leszállítani”? Az idézőjel azért indokolt, mert az ismeretterjesztést nálunk sokan még ma is „tudománynak kevés, laikusnak sok”-kategóriaként kezelik, holott az MTA. már évekkel ezelőtt a tudomány egyik ágának minősítette.
Meddig lehet elmenni, mi tartozik az állattartóra, s hol kell belépnie a szakembernek, jelen esetben az állatorvosnak?
Véleményem szerint a határvonal érzékelése a szerző felelőssége ! (Hozzáteszem, ennek megítélése talán nehezebb, mint a közérthetőség kialakítása! Nálunk az sem mindegy, hogy a szerző valamely tudományos műhely tagja vagy gyakorlatban dolgozó szakember ! Utóbbi esetben nemcsak szakmai, de más, itt nem részletezett okok miatt is célszerű olyan lektor közreműködése, aki szakmájának országosan is elismert képviselője.)
Szakszerűtlen, nemcsak szakmailag, de gazdaságilag is veszélyes, etikailag pedig elítélendő, amikor az állattartónak szánt ismeretterjesztés címén valaki „távdiagnosztizál”, sőt terápiát javasol konkrét gyógyszer-megnevezésekkel !
A könyvekben a betegségek gyógykezelését tehát ne is keressék, az állatorvosi hatáskör ! ”
Alaptétel, hogy az ismeretterjesztést gyakorló személy saját szakmája egyik területének sem árthat (legfeljebb saját magának !) ! Innentől kezdve nem kérdés, hogy mi a válasz arra a vádra : …”ha kiokosítod az állattartót, romlik a praxis !” Ennek az ellenkezője igaz !!
Egy biológiai alapképzettséggel bíró gazda sokkal korábban és sokkal többször fordul állatorvosához !
A praxis tényleg romlik, sőt haszonállatok esetében tovább aligha romolhat !
De ez már egy más történet !
Mezőgazdasági Könyvhónap, 2008. február
2008. február 04.-én immár hagyományosan a városligeti Vajdahunyad-várban, a Mezőgazdasági Múzeumban nyitották meg az országos Mezőgazdasági Könyvhónapot, melyet több vidéki (Debrecen, Szeged) és magyarok lakta határon túli (idén a szlovéniai Lendva) rendezvény követ.
A rendezvényeken azok a könyvek tekinthetők meg, melyek katalógusát többek között a Magyar Mezőgazdaság, a Magyar Állattenyésztők Lapja és a Magyar Állatorvosok Lapja is mellékletként közli (Mezőgazdasági Szakkönyvek 2008).
A könyvkiállításokon állatorvos-szerzők szakkönyveivel is találkozhatunk, de jelen vannak ismeretterjesztő könyvek is.
Az alábbiak a tartás-szaporítás-tenyésztés-takarmányozás-állategészségügy gyakorlatát összefüggéseikben tárgyalják.
Részlet a szerző ismeretterjesztésről alkotott véleményéből :
Szakanyagot szaknyelven szakembereknek közölni sem könnyű feladat. Azonban ha valaki szakanyagot szélesebb körnek, ismeretterjesztő formában kíván megírni, óhatatlanul felmerül ez a kérdés : szabad-e bármely szakterületet az ismeretterjesztés szintjére „leszállítani”? Az idézőjel azért indokolt, mert az ismeretterjesztést nálunk sokan még ma is „tudománynak kevés, laikusnak sok”-kategóriaként kezelik, holott az MTA. már évekkel ezelőtt a tudomány egyik ágának minősítette.
Meddig lehet elmenni, mi tartozik az állattartóra, s hol kell belépnie a szakembernek, jelen esetben az állatorvosnak?
Véleményem szerint a határvonal érzékelése a szerző felelőssége ! (Hozzáteszem, ennek megítélése talán nehezebb, mint a közérthetőség kialakítása! Nálunk az sem mindegy, hogy a szerző valamely tudományos műhely tagja vagy gyakorlatban dolgozó szakember ! Utóbbi esetben nemcsak szakmai, de más, itt nem részletezett okok miatt is célszerű olyan lektor közreműködése, aki szakmájának országosan is elismert képviselője.)
Szakszerűtlen, nemcsak szakmailag, de gazdaságilag is veszélyes, etikailag pedig elítélendő, amikor az állattartónak szánt ismeretterjesztés címén valaki „távdiagnosztizál”, sőt terápiát javasol konkrét gyógyszer-megnevezésekkel !
A könyvekben a betegségek gyógykezelését tehát ne is keressék, az állatorvosi hatáskör ! ”
Alaptétel, hogy az ismeretterjesztést gyakorló személy saját szakmája egyik területének sem árthat (legfeljebb saját magának !) ! Innentől kezdve nem kérdés, hogy mi a válasz arra a vádra : …”ha kiokosítod az állattartót, romlik a praxis !” Ennek az ellenkezője igaz !!
Egy biológiai alapképzettséggel bíró gazda sokkal korábban és sokkal többször fordul állatorvosához !
A praxis tényleg romlik, sőt haszonállatok esetében tovább aligha romolhat !
De ez már egy más történet !